„Kedves Mindenki! Ajánlom nagy szeretettel a Nők Lapját, s magamat :)” – Molnár Ferenc

Minden nap ajándék!” – Molnár Ferenc, „Ilcsi bácsi” élettörténete

Kétszer csapták ki az általánosból, fényképezett londoni polgármestert és állami ünnepséget, zsíros kenyérrel ugyanolyan boldog, mint libamájas bélszínnel, annak meg külön örül, hogy Könyves Kálmán betiltatta a boszorkányégetést, mert szerinte édesanyja máglyán végezte volna meghökkentő ötletei miatt, amivel forradalmasította a kozmetikát. Hufnágel Gabriella írása.

Az asztalon házi málnaszörp a szigligeti becsületkasszás zöldségestől, fahéjas csiga biocsipkelekvárral, fehérhúsú barack a füredi csarnokból. Molnár Ferenc, „Ilcsi bácsi” vendégszeretete olyan, mint natúrkozmetikai termékei: tiszta, minőségi és szívből jövő. Csopak a második otthona, ahol kipihenheti az üzleti élet fáradalmait hat gyermeke, két unokája és felesége, Szilvia társaságában, aki jelenleg a cég német kapcsolataiért felel. Ferenc gyerekként a nyarakat széplaki nagynénjénél töltötte, akkor szeretett bele a Balatonba. Negyven éve versenyszerűen vitorlázik Ilcsi-logós, Álom nevű hajójával, amelynek a padnak álcázott hűtőjéből még egy fárasztó Kékszalag-verseny után is jéghidegen kerül elő a rozéfröccs.

PALÓCLÁNY DREZDÁBAN
Molnár Gyula törvényszéki legfelsőbb bíró és egy neves író-műfordító (Varga Gyula) lányának, Erzsébetnek a házasságából született Ferenc édesapja, Dániel, aki 1944-ben, egy rokonlátogatás alkalmával beleszeretett a nagykökényesi Katona Ilonába, a későbbi Ilcsi nénibe.

– Apukám azt hitte, egyszerű falusi lánykát vesz feleségül, akit arisztokratikus modorával megnevel, de melléfogott, mert anyukámban, a nyakas palóclányban három betyárvezér veszett el – meséli Ferenc. – Karakán, határozott, céltudatos nő volt, aki a jég hátán is megélt. Apukám mérnöknek tanult, majd tanársegéd lett, de a háborús helyzet miatt az egyetemet átköltöztették Drezdába. Az úton minden vagont kilőttek alóluk, Drezdába végül maguk húzta szekérrel érkeztek, mert a lovakat útközben megették. Apukám nem dohányzott, de egyetemi tanárként napi öt szál cigaretta fejadag járt neki, fél évvel később, amikor Drezdában is forró lett a helyzet, az összegyűjtött cigarettából vett vasúti jegyet Budapestre. A vonaton a szerelvény elejébe ültek, de a felszálló egyetemi rektor rászólt apámra, hogy ez nem tanársegédnek való hely, így elültek, és milyen jól tették, mert nemsokára egy amerikai vadászgép szétlőtte a mozdonyt és az első két vagont. A megmaradt kocsiból kiugráltak az emberek, mindenki a fák közé bújt, de apám tudta, oda lőnek elsőnek, ezért anyukámmal hanyatt feküdtek a közeli patakba. Amikor már azt hitték, megmenekültek, egy nyitott pilótafülkéjű vadászgép húzott el fölöttük, de anyám bátran a pilóta szemébe nézett, aki végül nem húzta meg a ravaszt. Hónapokig német falvakban húzták meg magukat, bátyám, Molnár Dániel is ekkor született, a család végül ’46-ban került haza.

KOCKACUKOR ÉS OSTOR
Itthon Ferencék az apai nagyszülőkkel laktak, a nagykökényesi rokonság segítette őket élelemmel.

– Egyszer nagyanyám hátikosárnyi finomsággal felgyalogolt Pestre, amit minőségi ruhaneműre cserélt, de addig csencselt, míg ékszer nem lett belőle, abból vett tehenet, hogy anyámnak és a bátyámnak jusson tej. Később apja Hajdúszoboszlón lett városi mérnök, Ferenc is Debrecenben született.

– A családban a fiúk reformátusok, a lányok evangélikusok, de palóc nagyanyám gyereksétáltatás ürügyén, a református mellé katolikusnak is megkeresztelt a debreceni Szent Anna-templomban, szerintem én voltam az első ökumenikus az országban – teszi hozzá Ferenc nevetve. – Anyukám a születésem után, 1955-ben végezte el a kozmetikus iskolát Debrecenben. Apám fülest kapott, hogy koncepciós per készül ellene, ezért visszamentünk Budapestre, ahol a magyar televízió beruházási osztályán ő tervezte és kivitelezte az ország első színes stúdióját. Anyukám szerint a neveléshez kockacukor és ostor kell, a bátyámmal kaptunk ebből is, abból is. Kétszer csaptak ki az iskolából, egyszer bunyó közben egy pártfunkcionárius gyerekét sikerült fejbe rúgnom, negyedikben meg a Margitszigeten kedvem támadt iskolaidőben kajakozókat nézni, aminek a híre hamarabb eljutott anyukámhoz, mint gondoltam. Testvére, az ismert sportriporter, Molnár Dániel, tíz évvel volt idősebb nála.

– Kamaszkoromig Dani társaságával lógtam, vérre menően ultiztunk, szópókereztünk. Már nős volt, amikor sportriportergyakornokot kerestek a Petőfi rádiónál, anyám beszélte rá, hogy vágjon bele. Egyszer meg bökversíró versenyt hirdettek, anyukám szólt akkor is Daninak, amit végül Faludy György nyert meg, második Romhányi József, harmadik viszont a bátyám lett, nem rossz társaság. Ferenc gyerekként ázsiai influenzát kapott, szövődményként agyhártyagyulladása, majd hallóideg-bénulása lett, egy évet járt a Dohány utcai süketnéma iskolába is, ahol megtanult szájról olvasni. Óriási hallókészüléke miatt rengeteget csúfolták, ezért ötödikben elhatározta, nem hordja többé.

– Később az üzleti tárgyalásokon azt hitték, fül-orr-gégész vagyok, hogy mindenki manduláját nézem, pedig csak szájról olvastam, végül a második feleségem kérésére hordtam újra egy jóval modernebb változatot.

Szöveg: Hufnágel Gabriella

Fotó: Szász Marcell
…

A cikk folytatását a Nők Lapja 2018/38. lapszámában olvashatjátok el.

Forrás: noklapja.nlcafe.hu